Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hosszú versek 6

2008.11.16

Nem kell búcsúzni. Már régen megtörtént. Elég volt abból, hogy mindenkinek
baja van. Nekem pedig kötelességem szétszakadni. Ideges vagyok, igen,
az vagyok. Ki er
öltette, hogy találkozzunk? Istenem... Én pedig mentem,
mint mindig. Nem akarom, hogy még egyszer a képembe vágd, hogy miattam
vagy rosszul és a szerelmi kalandokról sem akarok tudni, amiknek
szintén én vagyok a f
ő okozója. Természetesen.
Nem hadobálozom, miféle gondjaim vannak, sem pedig, hogy mik történtek velem.
Tulajdonképpen nagyon nem érdekel, mert el vagy foglalva azzal, hogy az
igazi társ után vágyba öld magad. Hogy vagy képes elhitetni magaddal,
hogy egyedül nem megy a talpraállás? Nap, mint nap egyedül állok ki a
világ elé és nincs az az er
ő, ami lesújtana. Erős vagyok, minden ember
az. Vagy beismeri magának, hogy van benne annyi er
ő, vagy pedig másokba
próbál kapaszkodni, mert hiszi, hogy azok segítenek. Nem segítenek
semmit. Egyedül saját magadban nem csalódhatsz. Mindenki másban igen.
Ezért nincs szükségem senkire. Senkire az ég világon. Hidegség? Talán,
de így túl fogok élni. Kamasz vagyok, riged és átlátszó. De ha nem
lennék az, akkor sehol nem lennék. Nem kell hosszasan búcsúzkodnod és
elérned, hogy lelkiismeret furdalásom legyen. Azt sem kell elhitetned
magaddal, hogy bosszú volt. Nem volt az, csak szerelem, amit még
idejekorán sikerült elölni bennem. Mindegy már. Talpraálltam.
Most kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó róla hallani, sem a hosszas
vívódásokról nem akarok tudni. N
őj fel végre, kérlek. Nem csak neked
vannak gondjaid. Mindenkinek vannak. És másokra sem kenheted.
Arra f
őleg nem vagyok kíváncsi, hogy a beszélgetésünk abból álljon, hogy
hangoztatod azt, hogy véged van. Nincs véged. Csak akarod, hogy véged
legyen. De sosem lesz. Még akkor sem, ha valaki meghal a
környezetedben. Hogy t
őled idézzek... Ha én nagyítok fel gondokat,
akkor te mit csinálsz?
Búcsú volt. Ha úgy érzed, hogy tudsz
beszélni. Ha nem kapok szemrehányást és panaszáradatot, akkor
beszélhetünk. Addig kérlek hanyagolj... Gonosz vagyok. Remélem elmegy a
kedved t
őlem és nem keresel meg. Nem bírom.
Az én búcsúm volt. Elkeseredett és dühös. Menj innen.

Kép 

Még egy utolsó pillanat s végleg vége.Utoljára látom őt elmegy életem értelme. Nem tudjuk mint mondjunk. Fáj, hogy többé nem
lesz már egymással dolgunk.
Ő nem néz rám, de én nézem őt, a könnycsepp mi, először hullott le arcomon, már azóta kihűlt.

Felemeli kezét s letörli patakomat, tudja többé nem látja már mosolyomat. Arra gondol, ha egyszer találkozunk akkor biztos másé leszek. A vele töltök napokra viszont majd mindig emlékezek.

Mert szép volt jó volt s most mégis el akar menni.

Nem hittem, hogy egy búcsúzás tud ennyire fájni. Soha többé nem látom erre gondolok. Miközben ő megszólal most már indulok.

Utoljára megcsókol de meg nem ölel. Elbúcsúzik tőlem
s lehullik könnycseppem. Elindult e délután, s tudom, szívem hiába vár.

Ő már nem látszik eltűnt a messziségben, de egy szó hozzám száll a szélben. Hallom a távolból a szót SZERETLEK én halkan könnyeim közt mondom: SOHA NEM FELEDLEK!

 

 

Kép 

Akarod-e még, Akarod-e mondd?
Legyek-e a tűz, Melyhez bújhatsz a télben?

Lehetek-e még, Lehetek-e mondd?
Lehetek-e hang, Mely úgy hív,ahogy régen..

A legszebb álmom, Ma is Tőled szép.
Mondd akarod-e újra, Mi Tőled volnék?

 

Akarod-e még, Akarod-e mondd?
Legyek-e egy vándor, Ki megszöktet innen?
Lehetek-e még, Lehetek-e mondd?
Lehetek-e hang, Melyt
ől megszépül minden?

 

A legszebb álmom...

 Kép

 

 

Fájt, mikor elmentél.

Üres lett a szívem.

Üres lett minden.

Ez már nem az én életem.

Szívem mélyén még mindig várlak

Sajnos akárhogy próbálom

Nem tudom elfogadni, hogy már hiába…

Te voltál a mindenem.

Az egész életem.

Leírhatatlan mit éreztem.

Más csókol, más szeret, és más karja zár.

De én nem…

Én csókod, szerelmed, ölelő karjaid

Még mindig keresem.

Hidd el, sohasem feledem!

Mindig azt keresem!

Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem.

De az még inkább hihetetlen, hogy még mindig

Még így is ugyanúgy szeretlek, mint régen!

Emlékek…

Talán jobb lenne, ha nem is lennének.

Ez fáj a legjobban, mikor visszagondolsz az elmúlt hónapokra

És rájössz, hogy igen, tényleg igazán szeretett.

S ha egyszer évek múlva találkoznánk,

Úgy ölelj át, mint ahogy akkor…

Akkor amikor tiszta szívből imádtál! (saját)

 

 Kép

 

 

 

Rád gondolok és a sírás fojtogat, ha behunyom a szemem még látom az arcodat!

Még hallom a hangod és érzem az illatod! Mintha még mindig itt lennél...a rabod vagyok!

És az emlékek, és az álmok,mintha láncok lennének, fogva tartanak,a múlthoz kötnek!

Próbálok szabadulni, eltépni a kötelet....és feledni, hogy mennyire szerettelek!!

Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek, s hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok és az éjjek! Elfeledni, hogy kegyetlenül csak játszottál velem, és hogy most mégis nagyon hiányzol nekem! Rád gondolok és a sírás fojtogat! Szeretném újra simogatni az arcodat,

szeretném újra megfogni a kezed, hozzád bújni s hallgatni,ahogy dobog a szíved!

 Kép

 

 

 

Még fájnak az érted legördülő könnycseppek, az álmatlanul átvergődött éjszakák!

Még fájnak a hazug szavak, mondatok, az őszintének hitt mozdulatok!

Még fáj, ha találkozunk, ha látlak, hogy esténként hiába várlak!

Még fáj, hogy nem vagy itt velem, hogy nem fogod meg gyengéden a kezem!

Még fájnak az emlékek és a gondolatok, a soha ki nem mondott mondatok!

Még fáj minden, ami hozzád kapcsolódik, minden, amiről te jutsz az eszembe!

Még fáj, de egyszer elmúlik talán

... s,akkor már nem vágyik majd szívem a szíved után!

 

 Kép

...Én mindig azt gondoltam, hogy a póráz rohadt dolog egy kutya számára. Elveszi
a rohangálás, ide-oda szimatolás, bokrok közötti kalandozás szabadságát.
De nem!
Ha nagy kutya közeledett és a Lurkó kutya szabadon volt, a lábam közé állt és
onnan morgott, de csak mértéktartóan. De ha rajta volt a póráz, vicsorgó vérebbé
változott, pimasz krakélerré és nekiment a legnagyobb kutyának is. A póráz, ami
összekötött, egyik végén ő, a másik végén én, egyetlen hatalmas és
legyőzhetetlen lénnyé varázsolt minket.

Elgondolkoztam. Mennyi, de mennyi ember mond le a szabadságáról, hagyja hogy
nyakörvet és pórázt tegyenek rá, csakhogy biztonságban érezhesse magát. Majdnem mindegy, hogy ki van a póráz másik végén: egy férj, egy feleség, pártvezér, Jézus, Mózes vagy Buddha, a Testület, a Cég - egyre megy.
Póráz nélkül nagyon kockázatos élni!...

 Kép

 

Néha úgy érzem magam, mint egy hal, akit kifogtak.

Élek a saját világomban, aztán kihalásznak,

egy pillanatra felakad a szemem, és meglátok

egy más világot, amit még nem láttam.

A valódi világot. Majd visszadob a horgász,

mert nem kellettem neki.

Aztán visszaúszok a többiekhez,

elmesélem, amit láttam, és nem hisz nekem senki,

mert ők nem ismernek más világot.

Pont mint itt. Láttam valamit, amit még senki,

és ezért mindenki bolondnak néz.

Kép

 

Megláttalak, sírni kezdtem...

 Csak sírtam pedig nem vétkeztem...

Szemembe egyre csak gyűlt a könny...

Majd arcomról egyszer csak legördült..

Te közelebb jöttél, egyre közelebb..

Kezedet felemelted, s a könnycseppet letörölted..

 Szerettem volna megfogni kezed...

De tudtam ezt most nem lehet..

 Csak álltam kisírt szemmel...

Szólni nem mertem..

.De Te rám néztél, s csak annyit mondtál...

 SZERETLEK...!!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

5300 Karcag József Attila ut 19/a

(Simon Viktória, 2011.05.03 15:07)

Elég Borzalmasak!!!!!!!!!!!!!!!!!!! valami Romantikus Vrsek hosszabbak is Lehetnének!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Dzsibudzsi

(Lexiiiii, 2009.12.23 20:13)

Naggyon jók!
naggyon teccik az oldal is és a versek iss!
így tovább...(L)(Y)
pusziiii[KL]

MÓR 16. KERÜLET

(BAROSS PATRICIA, 2009.10.25 16:28)

NE LEGYEN SZERELMES VERS